Újpetrén mindenki tudja, hogy ki Jávorka Csaba. A tanár úr több generációt tanított a helyi iskolában. Pedagógusként és iskolaigazgatóként nevet és megbecsülést szerzett magának. Gyerekkora óta rajzol és fest, de komolyan a hetvenes évektől kezdett a festészettel foglalkozni. Autodidakta módon és neves festőművészek alkotó táboraiban képezte magát. A nyolcvanas években népszerűek voltak egyéni stílusban festett tájképei, aktjai, csendéletei. A kilencvenes évekre kialakult saját, egyéni stílusa, azóta rendszeresen kiállít. Képei többnyire absztraktok. Öt éve ment nyugdíjba, azóta még több időt és energiát fektet művészetébe. Saját festészetét az absztrakt stílusba sorolja. Lírai absztrakt képek után az évezred első évtizedében az ORGANIKUS ABSZTRAKT művelője lett. Az utóbbi évtizedben azonban (bár a korábbi jávorkás stílusjegyek megmaradtak) festészetét PSZICHO-ABSZTRAKT-nak nevezi, utalva arra, hogy inkább a pszichedelikus festészet képviselői közé sorolja magát, ami elsősorban a képi megjelenítésre és jelentéstartalmakra utal. Jávorka színei erőteljesek (tiszta tubusszíneket nem, vagy kivételes esetekben használ), a színátmenetek gazdagsága jellemzi e képeket. A kompozícióit első, felszínes pillantásra a zsúfoltság jellemzi, ám egyéni látásmódja itt is megnyilvánul. A kép nem különálló kompozíció, hanem egy kimetszett rész a valóságból. A szemlélőben az a látszat alakul ki, hogy ez a képi világ folytatódik minden oldalon túl, egészen a végtelenségig. Jávorka Csaba képei szerethetőek, egy különleges világba vezetnek be minket. Fedezzék fel önök is ezt a világot.