A nyár közepén, az egyik legrégebbi mohácsi sokác hagyomány elevenedett meg, a helyi horvátok jóvoltából. A Sokackör udvarán serényen készülődtek, az idei dunai mosás résztvevői. A fészerből előkerültek a ősi kellékek, a táncosok népviseletbe öltöztek, s minden készen állt a Dunához vonuláshoz.

A menet elindult a Sokackörtől a Dunapartra. A nagy kánikulában, több megállót beiktattak, ezeken kisebb vendéglátással kedveskedtek a felvonulóknak. Vidám hangulat, mosolygós arcok, huncutt gyerekek jellemezték az utat, mindvégig. Majd a finis előtt, jött a körtánc, a sokácok közismert dallamára. A Dunához érve hagyományos eszközökkel, nehéz asszonyi munka elevenedett meg a folyó partján. A Pranje na Dunavu, azaz a Dunai mosás során, felelevenítették a teendőket: igy az áztatást, a mosópadra helyezett ruhák beszappanozását, megzöcskölését, majd a vizes anyagokból a mosófa élével a szennyeződés kiverését mindaddig, amíg a textilekből nem jön tiszta öblítővíz. Micsoda rutin és tapasztalat. A fiúk pedig horgásztak és iszogattak, tették a maguk dolgát...Majd újra tánc és vigadalom, a hagyományápolás jegyében. Így telt idén, a mohácsi dunai mosás, sokak megelégedésére.