A zengővárkonyi és pécsváradi magyarok, Lukács-napi őszi vigasságát 1966-ban elevenítették fel először. A hagyomány szerint, amikor a Zengő lábánál még elszigetelten éltek a reformátusok, hogy fiaik és leányaik ne maradjanak pár nélkül, októberben nagy vendégeskedéseket és bálokat rendeztek, Zengővárkonyban és Pécsváradon. Másnap a legények a váradi vásárban mézeskalács szívet vásároltak kiválasztottjuknak, s ha minden jól ment, disznóvágásra egybe is keltek a fiatalok. Ennek fényében idén is októberben rendezték meg, az immár 51. Pécsváradi Leányvásárt. A három napos fesztiválon pedig nem csak az évszázados néphagyományok elevenedtek meg, hanem a fiataloknak a bál mellett koncerteken is módjuk volt ismerkedni. Természetesen nem maradhatott el idén sem – a szintén több évtizedes hagyományra visszatekintő – kézműves vásár és a finom sült gesztenye sem. Sőt, idén még az Országos Fesztivál Szövetség is minősítette, valószínűleg kitünőre, az igen jeles eseményt. A régmúlt emlékeit, értékeit és hagyományat, nagy becsben tartják a pécsváradi őrzők. A fiatalok manapság facebookon és Instagrammon ismerkednek. No és a mézeskalács szív sem tartozik a modern ajándékok sorába, mégis kellenek a múlt gyökerei, a régi szép magyar folklór. Generációról generációra, csakis így lehet tovább adni a stafétát. Ezért is üde színfolt globalizált világunkban, a Pécsváradi Leányvásár.