Az 1894 ben készült mohácsi töltés alatt 50 méterrel, továbbá a Cigány zátony homokpadjánál az elmúlt hetek alacsony dunai vízállása alatt, megjelentek az alkalmi kincskeresők és a természet turisták. Nézelődésük tárgya az egykori 5-ös számú hajómalom völgyhajójának, kikandikáló darabja volt, amely az alkalmi Duna parton, 62 cm -es vízállásnál látszódott. Egykoron 28 hasonló üzemelt a folyó mohácsi szakaszán és ezekben az időkben, mindegyik molnár megélt a munkájából. Egyébiránt, itt a legszélesebb a Duna Mohácsnál, normál vízállásnál 980 méter. Mórócz Sándor helytörténésszel a helyszínen beszélgettünk az előkerült " ritka kincs" kapcsán. Pár kilóméterrel odébb, szintén beindult a kincskereső turizmus. Kölked mellett, külső- Bédában, az ugyancsak alacsony vízállás mellet két hajóroncs is előkerült. A hír a médián és a közösségi hálón keresztül terjedt. Fényképeszkedő ifjú párral és őket körbevevő stábbal, családokkal és unokáival érkező nagypapával is összefutottunk a roncsoknál. Készültek a fotók és a szelfik, no és az interjúk. Ottjártunk óta a Duna vízszintje métereket emelkedett. Ezzel, a kincskereső turizmus is alább hagyott, a roncsok pedig ismét a vízszint alá kerültek. S hogy mikor bukkanak fel újra? Ez egyelőre kiszámíthatatlan. Nagyobb esély van rá, hogy erre évtizedeket kell majd várnunk. Akik pedig ott jártak, valóban kincsre leltek, legalább is ideig-óráig.