Egy régi épületet felújítani és azt a közösségi élet centrumává tenni, mindenképpen dícséretes dolog. S hogy egy álomból miként lesz valóság? Mennyire rögös út a végkifejletig eljutni? Függ a kihívás nagyságától és persze a célt kitűző személy kitartásától is. Az elismerés mindenképpen jár, ha a végeredmény mások számára is értéket jelent, vissza ad valamit a múltból és megalapozza a jövőt. A magyar építészeti kultúra népszerűsítésében, a minőségi épített környezet létrehozásában, az építészeti értékek megóvásában és az építészeti szemléletformálásban kifejtett tevékenységért adták át idén is a Pro Architectura díjakat az Országházban. Építtetőként kifejtett munkájáért ismerték el, Mohácsi Bugarszki Norbert közgazdászt, a mohácsi cselevölgyi Szent Miklós vízi- és taposómalom tulajdonosát és építtetőjét, aki nem csak az épületet állította helyre, de a vízügyi levéltárból kikutatott adatok alapján, a vízikereket és a korábbi három darab őrlőberendezésből egyet, újjá is építtetett. Emellett egy korhú taposómalom megépítésével tetézte eddigi értékőrző misszióját. Nehéz és felelősségteljes munka az értékőröké és építészeké, hiszen az ő alkotásaik nemcsak néhány évre szólnak. Egy építészeti alkotás, egy felújított vizimalom többet mond saját magánál, egy kor és a társadalom tükre is egyben. M Bugarszi Norbert kisebb csodát tett a Szent Miklós vizimalom egykori romjánál. Ideje volt, hogy nemcsak helyben, hanem állami szinten is elismerjék, kitartását és a múltunk iránti alázatát.