A végzős montenuovosok az utolsó nagy közös iskolai fellépesükre és bulijuk egyikére készültek. Szép ruhát húztak, fodrászhoz mentek és lelkileg is ráhangolódtak a szalagavató ünnepségükre. A valahova tartozás élménye, úgy tartják lázba hozza a diákokat. Montenuovosnak lenni megtiszteltetés és egyben klasz dolog.

Magát a ceremóniát, egyik helyen szalagavatónak, a másikon szalagtűzőnek nevezik. Amikor az érettségire készülő végzős tanulók szíve fölé tűzik az iskola nevével díszített és dátummal ellátott szalagot, akkor bizony a szív bizsereg, az ember teste pedig beleremeg. Leginkább attól, hogy a fiatal leány avagy legény büszke iskolájára és arra a négy évre, amit falai között eltölthetett. S hogy honnan ered a hagyomány? A legenda szerint egy selmecbányai mérnökiskola végzős hallgatóit jelölték meg szalaggal, hogy megőrizzék az iskola emlékezetét. A 19. században divattá vált, a 20. századra általánosan elterjedt s a szalag tűzése még a 21. században is az iskolához tartozást – és egyben a felnőttkor kezdetét jelöli. Vagy a nagy buli kezdetét…S hogy valóban buli-e az élet? Az bizony nagyon hamar ki fog derülni számukra is. Kívánjuk, minél többen érezzék úgy, hogy bizony az. Persze az ellenkezőjén se lepődjenek meg, mert ahogy mondani szoktuk, itt sincs kolbászból a kerítés. A szalagavató ceremonia után, mókás bemutató műsor következett. Ez már az önfeledt bulizás ideje volt. Egy biztos, a Montenuovóban megszerzett tudást senki nem veheti el a végzősöktől. Éljetek ezzel és sok sikert a nagybetüs életben, de előtte még jöhet a véghajrá a vizsgákkal, tessék ezt is tisztességgel teljesíteni.