A Felvidékről kitelepítettek és családtagjaik, valamint leszármazottaik számára szerveztek, baráti találkozót a bólyi Roth Pince nagytermében. A 69 évvel ezelőtti, fájó emlékeket hordozó történésekre emlékeztek meg, két felvidéki lelkipásztor közreműködésével, dr.Erdélyi Pál Vágfarkasdról, míg Szabóné Tok Tünde Deákiból érkeztek. Ők felidézték a történelem eme sötét korszakát, hozzátéve saját emlékeiket és megosztva hallgatóságukkal véleményüket. A szervezők nagyon bíztak az érintettek jelenlétében és aktív részvételében. Nem hiába, csaknem százan jöttek el, s hoztak magukkal süteményt és egyéb finomságokat, no és persze emlékeiket. A tapasztalatok alapján senki nem felejti a múltat, a sebek még ma is élnek, ha már nem is fájnak annyira, mint egykoron. Minden tiszteletet megérdemel a kezdeményezés és maguk a szervezők: Kovács Dezső, Tok Ibolya, Kosztolányi Dezső és Sebestyén Zoltán. A múltról beszélni kell, figyelmeztetni a mai fiatalokat mások szörnyű hibáira és kegyetlenségeire. A felvidéki magyarok kitelepítése, sok ezer szivet folytogat napjainkig. Az itt élő, egykori felvidéki magyarok, soha nem feledik, hogy honnan származnak, hol vannak igazi gyökereik, s hogy hova húz a szívük vissza. 

(A teljesség kedvéért: A csehszlovák–magyar lakosságcsere a második világháború utáni években született államközi egyezmény, amelynek értelmében felvidéki magyarok tízezreit, közel 110 ezer embert telepítették át Magyarországra 1947 és 48 között - akaratukon kívül - , és ezzel egy időben magyarországi szlovákok települtek át Csehszlovákiába, sokkal kisebb számban. Több esetben a Németországba kitelepített német vagy sváb lakosság helyére is kerültek felvidéki magyarok, nagy többségük Baranyába.)